Felszínesek vagyunk?

Dan Antoaneta trainer [comfort zone]

        A mai világban sajnos a külsőségek előtérbe kerültek és úgy tűnik, hogy nagyon fontos szerepe van a külső megjelenésnek, talán nagyobb, mint kellene. Mivel nagyon foglalkoztat ez a téma, megpróbálom kissé körbejárni, annak igénye nélkül, hogy a végére jutnék. Rengeteget lehet erről a kérdésről beszélni és elmélkedni, a vélemények és a nézőpontok eltérőek lehetnek, mégsem állnak nagyon távol egymástól. Úgy tartják, hogy a szépség belülről jön. Túllépve egy ilyen kijelentés közhelyességén, nem is olyan régen ez még a nemeslelkűségről, a gyors észjárásról, a finom humorról, netán egy élénk beszélgetésről szólt. Ez ma azt jelentené, hogy felejtsük el a szénhidrátot? Annyit mondhatok, hogy azok, akiknek a szépsége belülről jön, ezt másoknál is értékelik. Az is egy általános vélemény, hogy ha valakinek tiszta és szép a lelke – ami azt is jelenti, hogy boldog, elégedett önmagával és megbékélt azzal, amivel az élet megajándékozta – ez kifelé is sugárzik. Jónéhány férfi, akivel erről beszélgettem, egyetért velem abban, hogy a szépség belülről jön. Egyik férfi ismerősöm, akinek modellügynöksége van és 90-60-90-es méretekkel rendelkező hölgyek társaságában forog, megosztotta velem , hogy az lenne eszményi, ha olyan személyekre bukkannánk, akik egyaránt szép külsővel és lélekkel rendelkeznek, de ha választania kellene, akkor egyértelműen olyan nő mellett döntene, aki külsőleg viszonylag átlagos, azonban gazdag lelkivilággal rendelkezik, egy olyan nő helyett, aki nagyon szép, ellenben emberileg nem sokat mond. Manapság számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy egy szép külsőre tegyünk szert, de a lelki tartalom gazdagítása nem olyan egyszerű és sok erőfeszítést követel. A szépség múlandó. Ami megmarad és ami a legfontosabb az a lelki gazdagság. Ki érzi magát igazán szépnek? Az ember elsősorban jónak és nem szépnek látja magát. Nyiván ez nem érvényes mindenkire.

Érdekes, hogy az emberek többsége nem látja szépnek magát. Ez azért van így, mert elsősorban a külsejükre gondolnak.

Ha valaki felteszi azt a kérdést, hogy szépnek látod-e önmagadat, miért nem a lelki szépség jut eszedbe? Állandóan arra gondolunk, hogy nézünk ki és nem arra, hogy milyen emberek vagyunk. Ha nincs egy kellemes külsőd, elég kevés esélyed van arra, hogy megmutasd egyéb jótulajdonságaidat, mert nem igazán tudsz olyan helyzetbe kerülni, hogy erre sor kerüljön. Az emberek többsége azokat a személyeket szeretné jobban megismerni, akik első pillanatban megtetszenek nekik. Ez azt jelenti, hogy nagyon fontos az első benyomás, ami szinte teljes egészében a külső megjelenésen múlik, ennek kialakítása pedig elsősorban tőlünk függ. Manapság nagyon egyszerű ezen dolgozni és ráadásul nem is kell rá különösebben sok időt és pénzt fordítani. Sokkal könnyebb, mint egy kölcsönös szereteten alapuló kapcsolatot kialakítani, karrierünkben eljutni egy olyan szintre, amire vágyunk, igaz barátokat találni, társasági életet élni, mások tiszteletét és elismerését kivívni. Vajon miért szeretnénk szinte állandóan másoknak mutatkozni, mint amik vagyunk? Szerintem, ha valóban akarnánk, akkor meg tudnánk változni. Mi akadályozhat meg abban, hogy olyanok legyünk, amilyenek szeretnénk? Függetlenül attól, hogy a külsőnkre, vagy az emberi tulajdonságainkra gondolunk, a jókra és a rosszakra egyaránt, úgy gondolom, hogy az életben el lehet érni azt, amit igazán akarunk. Egy számomra nagyon kedves személy, egyik barátnőm szokta mondogatni: „ Ha valamit az elméddel látsz, azt a kezedben is tarthatod nemsokára.” Milyen igaz és mi mennyire nem veszünk tudomást erről.